Növényjegyzék

A Balaton-felvidéken általában javasolt, honos növényzet 

Az alábbi jegyzék ajánlás, a felsoroltakon kívül számos további honos növényfaj megtalálható, alkalmazható.  

A lakóterület kertje:
Javasolt kialakításának előzménye és mintája a parasztkertek hagyománya, melynek számos vonása ma is megtalálható a Balaton-felvidék településein. Ez kiegészíthető a klimatikus adottságoknak megfelelő, honos növényzet.

- gyepterületek:
Kialakításánál a lakókertben az egyetlen fajból álló, fajszegény gyepek helyett a területen előforduló több fűfaj és más alacsony lágyszárú növényzet használatával virágos gyep létesítése javasolt. Kialakítása természetes úton, vagy fűmag keverék vetésével történhet. (Pl. Sport keverékkel megerősödő gyepre Margitsziget keverékkel és apró díszítő lágyszárúakkal fajgazdag, természetes hatású pázsit telepítése.) A gyep széleinél, vagy kevésbé taposott foltokban a környék szép vadvirágai ültethetők.

Többféle fűmag használatával a természeteshez közelebb álló gyep kialakítása. 

Javasolt alkotók:
francia perje (Arrhenatherum elatius), karcsú fényperje (Koeleria cristata)
prémes gyöngyperje (Melica ciliate), sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica),
kései perje (Cleistogenes serotina), vékony csenkesz (Festuca valesiaca)

- A fű felületét apró növésű lágyszárúak díszíthetik, pl.
százszorszép (Bellis perennis), vajszínű ördögszem (Scabiosa ocroleuca),
kakukkfű (Thymus sp), veronika fajok (Veronica sp),
hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga), fehér here (Trifolium repens)

- A gyep széleinél, vagy kevésbé taposott foltokban a környék szép vadvirágai telepíthetők, pl.
hóvirág (Galanthus nivalis), széles levelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), illatos ibolya (Viola odorata), gyöngyvirág (Convallaria majalis),
télizöld meténg (Vinca minor)

A kertet szegélyezhetik alacsony növésű, ill. helyenként magasabb virágos növények. Kedvező a fűszer és gyógynövények használata is. A kerítések, támfalak felületét díszcserjék sora élénkítheti. Nagyobb felület esetén feltétlenül szükséges a kőbástyára, kerítésre felkúszó, vagy lecsüngő növényzet telepítése. 

-  Alacsony növésű szegélyvirágok:
pocsinrózsa (Portulaca grandiflora), petúnia (Petunia hybrida)
árvácska (Viola wittrockiana), körömvirág (Calendula oficinalis)
jácintok (Hyacinthus sp), lila sáfrány (Crocus vernus),
fehér nárcisz (Narcissus poeticus), aranysáfrány (Crocus aureus),
csupros nárcisz (N. pseudonarcissus), kék nőszirom (Iris germanica),
tazetta nárcisz (N. tazetta), pompás nárcisz (N. incomparabilis),
törökszegfű (Dianthus barbatus), törpe bársonyvirág (Tagetes patula),
kerti szegfű (Dianthus caryophyllus), búzavirág (Centaurea cyanus),
lenvirágú habszekfű (D. plumaris), szikla-bőrlevél (Bergenia crassifolia) 

- Magasabb kerti virágok:
nefelejcs (Myosotis silvestris), tornyos harangvirág (Campanula pyramidalis),
őszirózsa fajok (Aster sp), ezüstös pipitér (Anthemis biebersteiniaia),
kerti margaréta (Chrysanthhemum maximum), estike (Hesperis matronalis),
mezei margaréta (C. leucantheum), erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris),
kerti szarkaláb (Consolida ajacis), fehér liliom (Lilium candidum),
japán árnyliliom (Hosta lancifolia), tűzliliom (Lilium bulbiferum),
pálmaliliom (Yucca filamentosa), tulipánfélék (Tulipa sp.),
bugás lángvirág (Phlox paniculata), oroszlánszáj (Antirrhinum majus),
kerti fátyolvirág (Gypsophila elegans), bárányfarok (Amaranthus hypochondriacus)

-kerti díszként is használható fűszer- és gyógynövények:
üröm fajok (Artemisia sp.), izsóp (Hypossus officinalis),
levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis),
kerti ruta (Ruta graveolens), orvosi zsálya (Salvia officinalis),
kakukkfű fajok (Thymus serpyllum, T. sp.), bazsalikom (Ocymum basalicum)

-kerítést kísérő díszcserjék
kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis), tűztövis (Pyracantha coccinea),
egybibés galagonya (Craetegus monogyna), szederfajták (Rubus sp.),
nyári orgona (Buddleia davidii), közönséges orgona (Syringa vulgaris),
mályva (Hibiscus siriacus)

-felkúszó és lecsüngő növényzet (támfalra, kerítéshez, kőfal elé)
trombita folyondár (Campsis radicans), sarkantyúka (Tropaeolum majus),
tatár lonc (Lonicera tatarica), magyar lonc (Lonicera tellmaniana),
borostyán (Hedera helix), kék hajnalka (Ipomoea tricolor),
ligeti szőlő (Vitis silvestris), bíboros hajnalka (I. purpurea)

-kőfalakat, támfalakat élénkító növényzet (a kúszónövényekkel együtt  alkalmazva) 
sziklai ternye (Alyssum saxatile), fehér varjúháj (Sedum album), rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum),
borsos varjúháj (Sedum acre) 

A lakótelek fái:
A régi falusi kertekben jellemzőek a haszonfák voltak, főleg a kevés permetezést igénylő gyümölcsfák. Más fákat csak megtűrtek  - nem vágtak ki -, ha kivételesen szép volt. pl.
kislevelű hárs (Tilia cordata), berkenye (Sorbus sp.),vadkörte (Pyrus pyraster), tölgy (Quercus sp.)

- javasolt gyümölcsfák és cserjék
dió (Juglans regia), kajszibarack (Prunus armeniaca), őszibarack (Prunus persica), mandula (Prunus dulcis),
szilva (Prunus domestica), meggy (Prunus cerasus),
cseresznye (Cerasus sp.), alma (Malus domestica),
körte (Pyrus communis), eperfa (Morus alba), szőlő (Vitis vinifera), füge (Ficus carica)
málna (Rubus ideaus), piros ribizli (Ribes spicatum),
egres (Ribes uva-crispa), mogyoró (Corylus avellana)

Sajátos hangulatot adhat a különféle dísztökök (Cucurbita pepo), a kúszó bab (Phaseolus sp.), napraforgó (Helianthus annuus)  mértéktartó alkalmazása.

A lakótelken a felsorolt növényfajokból ízléssel összeválogatva alakítható ki a virágos gyep, néhány árnyékot adó (gyümölcs)fa, a széleken cserjék, virágok,  a kerítést kísérő magasabb virágok vagy cserjesor, a nagyobb függőleges felületeket vagy kőfalat derítő kúszónövények, sziklai növényzet. 
A lakóházat, tornácot, falmélyedéseket cserepes dísznövények gazdagíthatják, legjellemzőbb a muskátli (Pelargonium zonale).

Közterületek, parkok növényzete:
Alapvető szempont, hogy a területen honos növényfajok, fák és cserjék használatával kerüljenek kialakításra. Nagyszámú fa, bokor alkalmazása esetén a lágyszárúak, virágok a kezelt parkok jellegét kevésbé határozzák meg, a növények nemesítésével távoli területeken honos virágok mindennapi alkalmazása elterjedt. A díszparkokban a honos fajok alkalmazása mellett lágyszárúak esetében kisebb mértékben elfogadott a zöldfelületek karakteréhez igazodó nemesített más fajok ültetése is.
  

-Fák a településközpontban, a templom körül és a jelentősebb középületeknél
kislevelű hárs (Tilia cordata), vadgesztenye vagy bokrétafa (Aesculus hippocastanum),
molyhos tölgy (Quercus pubescens), kocsánytalan tölgy (Quercus oetrae)

- További honos fafajok
mezei juhar (Acer campestre), mezei szil (Ulmus minor), magas kőris (Fraxinus exceksior), virágos v. mannakőris (Fraxinus ornus),
madárberkenye (Sorbus aucuparia)

Színezheti az összetételt egy-egy rezgő nyár (Populus tremula), nyír (Betula pendula), eperfa (Morus alba).

- Cserjék       
madárbirs (Cotoneaster sp.), cserszömörce (Cotinus coggygria), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), kecskerágó (Euonymus sp.),
veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kökény (Prunus spionosa)

-Díszcserjék
közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), mogyoró (Corylus avellana), orgona (Syringa vulgaris), 

A lakókerteknél felsorolt gyümölcsfák, cserjék, kúszónövények is alkalmazhatók a hely függvényében.

Külterületeken ajánlott növényzet:
Szőlőhegyeken a történeti szőlőművelés fenntartásával csak a pince bejáratnál jellemző a kis gyepterület. Az épület vagy boltpince mellett diófák ültetése általános, melyek egyben a pince árnyékolását is szolgálják. Esetleg telepíthető néhány gyümölcsfa, főként csonthéjasok, és cserjék. A tájidegen növényzet alkalmazását mindenképp kerülni kell.

A települések további külterületén megtalálhatók a természeti értéket hordozó rétek, gyepek, nádasok, mélyfekvésű, vizes élőhelyek és a patakokat, élővízfolyásokat kísérő természetes növényzet. E területek természetes növényzetének megőrzése, a változatlan élőhelyi feltételek fenntartása szükséges. Tájképi értékük mellett ökológiai kapcsolatot, sok  állatfaj számára menedéket jelentenek a patakot szegélyező és az út menti fasorok, sövények.

A védett táj egyediségének megőrzéséhez a településeken, különösen a külterületen kerülni kell a tájidegen növényfajok használatát. Az arborétumok és díszparkok gyűjteményének kivételével a Balaton-felvidéki táj szépségét a sokféle élőhelyet jellemző honos növényzet gazdagsága adja. Ezért a tájidegen fajok egyedei  ( pl. a fenyők (Picea sp)) csak igen kis mértékben, inkább csak egy-két jelentős épülethez kapcsolva jelenjenek meg a településeken. A lakó- és üdülőtelkek, de különösen a külterületek, szőlőhegyek területén a tájidegen fajok (tű- és pikkelylevelűek, tuják (Thuja occidentalis)) ültetése feltétlenül kerülendő.

A nyomvonalas infrastruktúra létesítésénél (út, közművezetékek) különösen fontos a bolygatott területek helyreállítása, a telepítésre kerülő növényzetnek a honos állományból történő megválasztása, a terület élőhelyi adottságainak függvényében. 

Az adventív fajok betelepedését minden áron meg kell akadályozni !
Az adventív fajok ellenőrizhetetlen mértékű szaporodásukkal a növényzet összetételében, a települési és természetes zöldfelületekben óriási károkat okoznak, terjeszkedésük meg nem állítható. Ide sorolható pl. a bálványfa (Ailanthus altissima), gyalogakác (Amorpha fruticosa), akác (Robinia pseudo-acacia), aranyvessző (Solidago canadensis, S. gigantea).