Kultúrtörténeti értékek

Néhány példa a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkból

Apáti templomrom
A Tihanyi-félsziget nyugati bejárata közelében, az Apáti dombon található a XIII. században épült román stílusú templom felújított maradványa. A félsziget legelső településének „Apátinak” az emlékét őrzi.

Az átjáró forráskúp a Tihanyi-félszigeten
Az évmilliós tűzhányóműködés utóhatásaként forró víz tört a felszínre, és a meszes-kovás oldatokból kicsapodó kőzetanyag (gejzírit) száznál több hévforráskúpot hozott létre. A környezetükből kimagasló, különös alakú, vulkáni eredetű sziklacsoportok mára a Tihanyi-félsziget világhírű nevezetességeivé váltak.

Belső-tó a Tihanyi-félszigeten
A faluhoz közelebb eső, szabad vízfelületű Belső-tó 25 m-rel van a Balaton vízszintje felett. Ma elsősorban horgászati igényeket elégít ki.

Csobánc vár
A 376 m magas bazalthegy nyugati végében állnak a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, kisméretű vár maradványai. Nagyjából kör alaprajzú várfalak falgyűrűje mintegy 35 m átmérőjű, belső oldalához 5-6 m belsőméretű helyiségsort építettek. A vár legrégibb része, a XIII. században épült, az északi sarkon álló 3 m falvastagságú, többemeletes öregtorony. A honfoglaláskor e vidéket a Lád vagy Vérbulcsú vezérek szállták meg, csak a X. század második felében jutott a fejedelmi nemzetség birtokába. Csobánc hegyét egy 1220-ben kelt oklevél említi először, amikor az Atyusz nembeli Sal comes ajándékozta el. Várat nem említ az oklevél, de feltehetően a kőház a vár őse lehetett. A vár 1272-ben szerepel először okleveleinkben, de birokosát nem ismerjük. 1300-tól a Rátót nemzetségből származó Gyulaffy Demeteré lett, kinek itteni várnagya bizonyos Csaba. E család közel 400 éven keresztül birtokolta Csobánc várát és uradalmát.
Ezután 200 évig alig van hírünk a vár sorsáról. Rátóti Gyulaffy László 1490 körül meghalt. A várban özvegye gersei Pethő Margit s fia János maradt. Az 1491. július 22-e körüli oklevél szerint Margit asszony Csobánc várát fiának Gersei Petho~ Jánosnak adta át, Kinizsi Pál temesi gróf beleegyezésével. A török terjeszkedésével Csobánc 1543 után került a végvárak sorába. A török eredménytelen ostroma után Gyulaffy László királyi őrséget kért a vár védelmére, amely ezután a győri főkapitánysághoz tartozott. A Haditanács 1601-ben a vár megerősítését rendelte el. Az őrség létszáma 1625-ben 2 huszár és 21 gyalogos, 1632-ben 20 lovas, 25 gyalogos és 1 tüzér. A Gyulaffyaktól 1669-ben a várat Esterházy Pál vette meg, aki az épületeket rendbe hozatta, a falakat kijavítatta. Az 1690-es években itt katonáskodott Béri Balogh Ádám, II. Rákóczi Ferenc híres brigadérosa. I. Lipót király 1702-ben a vár lerombolását rendelte el, de II. Rákóczi Ferenc szabadságharca ezt megakadályozta. Rabutin császári tábornok 1707 tavaszán Kreutz tábornokot bízta meg Csobánc elfoglalásával. A tábornok mintegy 1500 katonával kezdte meg az ostromot. A várat Domokos Ferenc kapitány távollétében Szász Márton hadnagy és tiszttartója Dóczy Péter 30 hajdúval környékbeli nemessel sikeresen védte meg a túlerőtől. Az ostrom során elesett maga Kreutz tábornok, 25 császári tiszt és 350 katona. Az ostrom után a kurucok a megrongált várat kijavították de egy 1708.évi jelentés szerint a vár romos állapotban volt. A következő évben a kurucok a várból kivonultak, melyet ezután a császáriak teljesen leromboltak.

Dörgicse, Boldogasszony templomrom
A legjelentősebb egyházi műemlék a mai Alsó-Dörgicsén a XIII. században épült román stílusú Boldogasszony templom és kolostor, amelyik a falutól keletre a Gernye oldalában megmaradt oromfalával messzire látszóan magasodik a falu fölé. A középkorban Boldogasszony, vagy Alsódörgicse nevű falu temploma román stílusú, egyenes szentélyzáródású egyház, melyet körítőfal vett körül.

Monoszló, Hegyestű
A Káli-medence keleti kapujában álló Hegyestű 337 m magasan a Balaton északi partjától 4 km-re emelkedik, Monoszló déli határában. A tó felől nézve szabályos kúp alakú, más irányból ?elfelezett", csonka formájú. Az 1970-ben felhagyott bazaltbánya udvarán, a bányairodák romjaiból megújult épületekben az egykori kőbányászatot és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park térségének földtanát bemutató kiállítás foglal helyet, az udvar bal oldalát hatalmas kőzettömbök szegélyezik, amelyek a Dunántúl földtani képződményeit reprezentálják. A hegyestűi Geológiai Bemutatóhely kiállítása rétegtani szemléletű kőzetgyűjtemény, vulkáni rekonstrukciós ábra-sor, elvi rétegoszlop, földtani térkép segítségével tájékoztat a Balaton-felvidék védett területének földtani felépítéséről.
A Hegyestű bányászata során közel függőleges bányafalat hagytak, keresztmetszetet nyújtva a vulkáni kürtőben rekedt láváról. A szürkésfekete, fekete, kemény bazalt lávakőzet-kötegek, oszlopsorok akkor jöttek létre, amikor a kőzetolvadék a vulkánkráterben vagy a mellékkőzet hasadékában megrekedt, s ott szilárdult kőzetté. A fokozatosan megdermedő láva zsugorodik, s a hűtő felületre merőlegesen elválik. A bazaltos magma kb. 60 km mélyről, a Föld köpenyanyagából, a képlékeny övből származik. A szárazföldi bazaltvulkánok, köztük a Hegyestű is, kb 3-7 millió éve, a kivékonyodó kontinentális kőzetlemezen áthatoló, képlékeny, forró magma-anyag feltörésének köszönhették működésüket. A vulkáni kitörések szüneteiben, valamint a pannon utáni időben az erózió lepusztította a magaslatokat, de a kemény bazalt megmaradt. A laza, sárga pannon gyorsabban, a bazalt térszín lassabban kezd pusztulni. A zord éghajlati változások, a különböző hegységformáló letaroló folyamatok (viharos szél: defláció; esővíz, olvadékvíz lemosása: erózió) alakították ki a Hegyestű jelenlegi domborzati formáját.
A Hegyestűhöz hasonlóan a távolabbi Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc és a hozzájuk hasonló (tanú)hegyek bazalttakarói megvédvén feküképződményeiket tanúskodnak az egykori térszín helyzetéről és a térszínt formáló kőzetekről, természeti erőkről. A Hegyestű tájképi értéke mind a rálátás miatt, mind a körkilátása miatt is kimagasló. Kilátóhelyéről délről a Fonyódi-hegy, onnan nyugatra a Badacsony, a Gulács, a Keszthelyi-hegység, a Csobánc, a Fekete-hegy, a Boncsos-tető bazaltfennsíkja látható, a távolban még a Tátika bazaltkúpja is felismerhető. A csúcsról K-felé Tihanyig is elláthatunk.

Külső-tó Tihanyban
Az egykori lecsapolt Külső-tó az immár több évtizedes élőhely-rekontsrukció óta ismét zavartalan vízi, mocsári élőhely. Nem látogatható, fokozottan védett terület, rezdülései a környező hegyekről mégis megcsodálhatók.

Tihany, "gejzírmező"
Keletkezésük a félsziget zömét kialakító vulkáni tevékenység utánra tehető, az időszakosan feltörő forró vízű források száznál is több helyen forrásmészkőből és hidrokvarcitból álló sziklaalakzatokat hagytak maguk után.

Régi pince Tihanyban 
Történelmi borvikékünk legszebb emlékeit midézik fel a régi pincék a Tihanyi-félszigeten.

Salföld, Mária-Magdolna pálos kolostorrom
A köveskúti vagy kőkúti pálos kolostor romjai a mai Salföld község határában, attól délre és a Balatontól északra húzódó hegyhát erdős gerince feletti erdőben találhatók. A kőkúti pálos kolostor első említése a XIII. század közepéről származik, Pál püspök 1263-ban kiadott oklevele alapján, melyben a felsorolt kolostorok között említi a „Kőkut sancte Maria Magdelene” kolostort is. Következő említése a tihanyi konvent 1307. július 12-én kelt oklevelében található. Fennállásának utolsó említése 1475-ben történik, mikor is István bíboros szerpap a kolostor templom javára búcsút engedélyez.
A XV-XVI. század fordulóján a kolostor elhagyottá válik, végső pusztulását a XVI. század törökök elleni végvári harcai okozhatták. Teljes lerombolása azonban az 1820-as években következett be, mikor is a gyulakeszi Csigó család - mint akkori tulajdonos – bontatta szét a kolostort építőanyag nyerés céljából. Első régészeti feltárása és állagmegóvása 1959-ben folyt, majd 1962-63-ban a teljes feltárást és a bemutatásának előkészítését sikerült megvalósítani. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Salföldi Természetvédelmi majorjából induló lovaskocsitúra útvonalak egyik végállomása.

Somló-hegy, Szent Margit-kápolna
A hegyen lévő három kápolna közül a legnagyobb a Szent Margit-kápolna. Valószínűleg a vásárhelyi apácák építtették a XV. században, gótikus stílusban, majd a XVIII. században barokk stílusban átépítették.

Szürkemarhák a Belső-tó partján Tihanyban
Génmegőrzés, területkezelés és bemutatás céljából újra szürkemarhák legelnek a tihanyi Belső-tó partján 2002-óta.

Tihany, Forrás-barlang
Az apátsági templom bejáratával szemben található a mesterségesen kiépített, vasráccsal lezárt, lépcsővel megközelíthető fokozottan védett barlang, amely a félsziget eddig ismert legnagyobb méretű természetes ürege. Két kis teremből áll, természetvédelmi megfontolásból a bejárata állandóan zárt, a látogatók a vasrácson át, kívülről tekinthetik meg az automatikus működésű világítás segítségével. A 8 m hosszú, 5 m széles, 3 m magas, többszörösen bolygatott, több helyen vésett falú barlang mennyezete kupolaszerű, formakicse főbb vonásaiban a hévizes oldás tágító, üregformáló jellegeire utal: kisméretű kürtők, falba mélyedő gömbüstök ismerhetők fel. Ablakként működik az egyik mesterségesen kitágított, felszakított kürtő. A barlang az aljzatát felépítő kb. 100 m átmérőjű ovális hévforrás (gejzirit) domb délkeleti oldalában nyílik. Ez a kőzet kovás-meszes édesvízi eredetű gejzírit, hévizes forrás kiválása, annak üledékéből keletkezett. Kőzetszerkezete finoman, gyakran hullámosan rétegzett, vagy kaotikusan zavart. Sárga viaszopál konkréciók - kovadúsulások - tagolják a szálkőzetet. A barlang legfőbb természeti értéke, hogy kiválóan illusztrálja az utóvulkáni tevékenység nyomán megindult hévizes folyamatokat, azok nyomán kialakult kőzeteket, lehetőséget teremt a látogatóknak a hévizek oldotta járatok, üregek, a hévizes működés nyomán keletkezett földtani képződmények megismerésére. További 21 hasonló genetikájú barlangot ismertet a szpeleológiai irodalom a Tihanyi-félszigeten, de csak ez az egy van az idegenforgalom számára kiépítve.