Sasgyűrűzés a Muravidéktől a Dél-Balatonig

Május elején a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, a Herman Ottó Intézet és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködésében 20 rétisasfiókára került jelölőgyűrű Észak- és Dél-Zala, a Kis-Balaton és a dél-balatoni berkek területén.

A nagy testű ragadozómadarak gyűrűzésének célja, hogy a kézitávcsővel is könnyen leolvasható azonosító révén egyedileg megkülönböztethessük a fokozottan védett madarakat. Ennek gyakorlati jelentősége lehet a faj terjedésének nyomon követésében, új fészkelőpárok megjelenése esetén, az ivaréretlen fiatal madarak kóborlásának feltérképezésében vagy szerencsétlen esetben – akár az utóbbi években egyre nagyobb méreteket öltő szándékos ragadozómadár-mérgezések következtében - elpusztult egyedek azonosításában.
A rétisasok gyűrűzése nem mindennapi feladat a sokat látott természetvédelmi szakemberek számára sem. A művelet az ismert fészek megközelítésével kezdődik – egyes esetekben ez önmagában élményszerű expedíció, különösen, ha csónak és vízidzsungel várja a vállalkozó kedvű madarászokat.

A fészek eléréséhez jó famászó képességű, az ipari alpinizmus széles eszköztárával felszerelt vakmerő szakember, a madarak gyűrűzéséhez pedig természetesen a megfelelő hatóságok által kiállított érvényes engedélyek birtoklása és kellő szaktudás szükséges. A fiókák egyenként erős zsákba helyezve, óvatosan leeresztve találkoznak a ragadozómadarak gyűrűzését szakszerűen elvégző munkatársakkal, ezután ugyanezen az úton kerülnek vissza a magasba. Eközben a szülőpár a fészek fölött körözve figyeli az eseményeket, majd az emberi jelenlét megszűntével – mely a fa mászhatóságától függően mindössze 30-60 perc – újra birtokba veszik a fészket. A beavatkozás a reggeli etetés után történik, így a fiókák nem éheznek és a művelethez mindig meleg, esőmentes időt kell választani. A május eleji időszakban a fiókák lába már felnőtt méretű, jól gyűrűzhető, röpképességük pedig még nem alakult ki, így nem kell tartani a munka során az esetleges légibalesetektől.
A kétnapos program során 11 fészekaljnyi sasfióka lábára került gyűrű. A rétisasok általában 1-2 fiókát nevelnek, de jó táplálékellátottság mellett akár három fióka is kirepül. A program során három esetben találkoztunk háromfiókás fészekkel, szintén három esetben két fióka ült a fészekben, azonban öt helyszínen csupán egy-egy fiókát találtunk.
A jelölés során a fészekben található táplálékmaradványok is vizsgálatra kerülnek. A rétisas elsősorban halat, illetve könnyen elejthető, kiöregedett, beteg vagy még túl fiatal vízimadarakat, néha mocsári teknőst fogyaszt, ennek nyomait most is azonosítottuk. Szokatlanabb volt a fészekben található házimacskabőr, a mezei nyúl, illetve a vadmalac maradványai: ezeket nagy valószínűséggel már elpusztulva találta a dögöt is rendszeresen fogyasztó ragadozómadár.

Kiemelt köszönet illeti Bereczky Attilát, aki mesteri módon képes fára mászni, illetve Szelényi Balázst, a Herman Ottó Intézet munkatársát, a Magyar Madártani Egyesület országos rétisas-koordinátorát, a ritka és szakmai szempontból rendkívül hasznos esemény szervezéséért.

Magyari Máté (BfNPI,Természetmegőrzési Osztály, ökológiai szakreferens)

2016.05.11.