Hévízi-lefolyó túra extrém változat

„Elárasztott minket mindenféle eső, ami csak van. Apró szemű, szurkálós eső, nagy, vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé.” (Forest Gump)

Szombaton a zuhogó eső miatt végül csak ketten vállalkoztak a kenutúránkra. A biztonságos hajózás érdekében kellett még egy fő, hogy minimum két hajóval tudjunk nekiindulni. Egy iskolai közösségi szolgálatos diák vállalta az esőben is a feladatot.

Ha már esik az eső, akkor miért ne mennénk oda-vissza? A javaslat az egyik résztvevőtől származott, de a többiek is támogatták. Nosza, miért is ne?

Kellemes hőmérséklet, enyhe, északi szél, zuhogó eső. A tündérrózsák közül több is virágzik még ilyenkor is. A tó jelképe (indiai vörös tündérrózsa) becsukta szirmait, de az agresszív Nymphaea panama pacific hibrid és az egyiptomi fehér tündérrózsa néhány példánya pompázott hajóink körül.

Bár az egyiptomi fehér tündérrózsa sem őshonos a Hévízi-lefolyóban, maga a faj évszázadok óta jelen van a Kárpát-medencében. Első honi leírását Kitaibel Pálnak köszönhetjük, aki 1789-ben tett nagyváradi utazása alkalmával észrevette Püspökfürdőn. A püspökfürdői előfordulás eredetéről a botanikusok mai napig vitatkoznak. Lovassy Sándor, páratlan tündérrózsa monográfiájában* (1908.) így ír erről:

„A vélemények három irányban csúcsosodnak ki. Az egyik szerint e növény tenyészése ott az ember által végzett tudatos átültetés, növényhonosítás eredménye; a másik vélemény ezt költözőmadarak útján Egyiptomból történt behurczolásra vezeti vissza; a harmadik szerint a növény ott őseredeti, vagyis annak a régi geológiai időszaknak a maradéka, amikor még hazánk Alföldjének hőmérséklete olyan volt, mint most Észak-Egyiptomé, ahol t. i. e növény a szabad vizekben már minden felé díszlik.”

Lovassy Sándor ez utóbbi mellett teszi le a voksát. Az egyiptomi fehér tündérrózsát többször is megpróbálták a Hévízi-tóban meghonosítani, minden esetben sikertelenül. A lefolyóban, ahová kiszabadult, viszont máig megmaradt.

A faj szomorú aktualitása, hogy püspökfürdői jelenléte egyre veszélyeztetettebb a kontroll nélküli termálvíz felhasználás miatt. Az elmúlt években számos új szálloda és panzió épült Püspökfürdőn és a közeli Félixfürdőn, valamint Nagyváradon, melyek ugyanabból a termálvízbázisból üzemeltetik medencéiket, fűtési rendszereiket, mint amiből a püspökfürdői tó forrásai táplálkoznak.

Na, de vissza a vízre, az esőbe. Víz fentről, oldalról és abban áll a bakancsunk is a hajóban. A lapátok ütemes csobbanása, az esőcseppek ritmikus hangja a vízen, csilingelése az evező alumínium szárán, az esőkabátom kapucniján monoton dübörgés. Békés, meditációs zene, amit csak kevés felzavart kárókatona és hattyú zavar meg. Mielőtt elaludnék, már a 10 kilométeres út végére érünk, a Kis-Balaton határába, és fordulhatunk vissza. A békét megzavarja a szembe fújó szél, mely arcunkba fújja a továbbra is zuhogó esőt.

„… és akkor, csakúgy egyszerűen elzárta valaki az esőt, és kisütött a nap.” (Forest Gump)

Ez utóbbira még egy kicsit várni kellett, de az eső a visszafordulás után nem sokkal elállt. Bár kicsi a lefolyó sodrása, az mégis folyamatosan ellenünk dolgozott. A szél sem segített. Azért előbb-utóbb teljesítettük a visszautat is.

Örülök, hogy a csapat az extrém körülmények ellenére megőrizte jó kedélyét és kitartását!

* Lovassy Sándor: A keszthelyi hévíz tropikus tündérrózsái, Budapest, 1908.

Csiszár Viktor (BfNPI - Természetvédelmi Őrszolgálat)

2016.02.14.

Galéria