Barlangi fotózás a Csodabogyós-barlangban

Előzmények: ​Az elmúlt évek során több alkalommal is jártam a barlangban, és igyekeztem a föld alatti világ minél több szépségét fényképeken is megörökíteni, hogy azoknak is megmutathassuk ezt a meseországot, akik nem tudnak vagy nem akarnak oda lemenni.

Ugyan a barlangról készültek már nagyon szép fotók Egri Csaba munkájának eredményeként, melyek a nemzeti park kiadványaiban és a honlapon is szerepelnek, de ezek csak nagyon kis részét mutatják meg a barlangnak. Ezért aztán pár kollégával úgy döntöttünk, hogy ha időnk és energiánk engedi, készítünk fotót a barlangtúrák útvonala által érintett minden teremről, hogy azokat a jövőben felhasználhassuk mind a közösségi médiákban, mind pedig ismeretterjesztő és promóciós anyagokban.

(A cikkben szereplő képek megnyitásához klikkelj a kéken kiemelt szövegekre.)

I. túra

2015.07.01-én 8 fős csapatunk vágott neki a hegynek, hogy az „Extrém túra” útvonalán készítsen látogató csalogató fotókat. A nagy nap reggelén a barlangi bázis épülete előtt 6 csinos fiatal hölgy, a túravezetőnk Sziszi bácsi és jómagam pakoltuk be a barlangász zsákokba a szükséges felszerelésünket. A jó időre való tekintettel, valamint a bemelegítés érdekében felsétáltunk a barlanghoz (40 perc, 200 méter szintkülönbség). Útközben letehettük a gondjainkat, bajainkat, félelmeinket jelképező köveket egy útelágazásnál kialakított kőgúlánál. Itt elgondolkodhattunk azon is, hogy kinek mit szimbolizálhatott a lerakott kő, hiszen akadnak itt a kőrakásban 20-30 kilós sziklák is…

A szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) bokrokkal övezett bejáratnál aztán mindenki felvette az overallját, a sisakját, ellenőriztük még egyszer a felszerelést, és alászálltunk a mélybe…

Aki nem fotózott még barlangban, az nem is tudja elképzelni, hogy egy-egy „JÓ FOTÓ” elkészítése mennyi ideig tart, hiszen csak el kell kattintani a gépet, és kész… Igen, lehetne úgy is, csak az nem ugyanazt az eredményt fogja produkálni. A jó képek elkészítéséhez bizony elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű fény, amiből a barlangokban kevés van, persze ezt tudjuk pótolni vakuval és lámpákkal. Ahhoz, hogy a nagyobb barlangi terek is bevilágíthatóak legyenek, a lámpákat is megfelelően kell beállítani, hogy ne legyenek sem sötét, sem pedig kiégett foltok a képeken. Ha ez megvan, akkor már kezdődhet is a fotózás, vagyis az állványra helyezett fényképezőgépen a zársebesség és a rekesznyílás beállítása, majd az első próbaképek után az ellenőrzés és a megvilágítás finomhangolása. Mire mindezzel megvan a fotós, az átlagemberek már a hajukat tépik, és hagynák az egészet a csudába, vagyis a megfelelő mennyiségű fényen kívül szükség van még a jó barlangi fotók elkészültéhez türelmes és kitartó modellekre is.

Szerencsére ezen a napon minden megvolt ahhoz, hogy jó képek készülhessenek, így a barlangban töltött 6 óra alatt, bejártuk az „Extrém túra” útvonalát, készült 105 fotó, melyek közül 15-20 kép valóban alkalmas arra, hogy a barlang népszerűsítésében, illetve a túrák promóciójában felhasználhassuk. Már ezen a fotós túrán látszott azonban az is, hogy mennyi minden van még, amit érdemes lenne lefotózni…

Résztvevők: John Szilárd (túravezető), Bíró Boglárka, Császár Ivett, Jékey Zsuzsanna, Merse Dóra, Pardi Melinda, Varga Adél és Sinka Gábor (fotós)

II. túra

2015.10.27-én reggel a barlangi bázisnál a hidegre való tekintettel kissé vacogva szedtük össze a szükséges felszereléseket, és annak érdekében, hogy minél több időt tudjunk a barlangban tölteni, terepjáróval közelítettük meg a barlangot. Úgy tűnt, hogy a legutóbbi látogatásunk óta nagyon sok ember szeretett volna a gondjaitól, félelmeitől, egy-egy, a hegy tetején lévő kőgúlára lerakott kővel megszabadulni, mert a kőrakásról lefolyt kisebb-nagyobb sziklák szinte a fél szekérutat borították. Gyorsan átdobáltuk a köveket az útról a kőrakás túloldalára és mentünk tovább a barlang felé…

A bejáratnál gyors beöltözés, felszerelés ellenőrzés, és már indultunk is a létrán lefelé. Fejünkben ott motoszkált a gondolat, hogy a barlangnak egy általunk még be nem járt részére indulunk. Vajon milyen lesz? Mennyire lesz hosszú? Technikailag vagy erőnlétileg fogja jobban megviselni a csapatot?

A túra tervezett útvonala már régebben megszületett a túravezetők fejében, és ahol szükséges volt, beépítésre kerültek a kapaszkodást segítő kötelek, létrák. Egy korábbi terv szerint ugyanis ez lenne az „Extrém 2 túra” útvonala, aminek az engedélyezése még folyamatban van.

De térjünk is vissza a barlangba. Mindjárt az első szakaszon készítettünk pár felvételt a barlang felfedezésének 25. évfordulója alkalmából kissé kitágított „Satu” elnevezésű járatáról, amin keresztül az első felfedezők bejutottak a barlangba. Az első képek elkészülte után (11 db kép, 10 perc) pedig siettünk a számunkra még ismeretlen részek felé. Az útvonal kezdetben a már korábban megismert „Extrém túra” útvonalát követte (Elosztó – Sípálya – Eifel-torony – Acheron-folyosó – Bársony-terem), azonban a Vetődéses-teremből nem az Ikarusz-terem felé haladtunk tovább, hanem egy elágazást követően, az Agyagfigura (egy agyagból készült barlangász) felügyelete mellett a Nyomasztó-terem felé vettük az irányt.

Innentől minden rész újdonság volt. A Nyomasztó-teremben megnéztük a „Tengeri csikó (Lófej)” nevű különleges cseppkő-bekérgeződéses képződményt (persze fotóztuk is), és elérkeztünk a terem névadójához: a NYOMASZTÓHOZ. Ez nem volt más, mint egy szűk átjáró, melybe hanyatt fekve kellet bemászni, a mélypontján egy kisebb pocsolyával, amit az első egy-két áthaladó a ruhája segítségével felitatott, hogy az utánuk érkezőknek már komfortosabb legyen az átjutás. Ez után a kis kellemetlenség után jött azonban a lényeg: a szűkület egy függőleges, mély aknába torkollik, ahol természetesen van beszerelt létra, de ahhoz, hogy arra rá tudjunk lépni, a szűkületben el is kellett fordulni, és anélkül, hogy láttuk volna az alattunk tátongó hasadékot, meg kellett találni a lábunkkal a létrafokokat. Miután Szilárd iránymutatását követve mindannyian leküzdöttük ezt az átjárót, bejutottunk a Vetődéses-terembe. Igazából innentől kezdtük volna a fotózást, de…

Pár képet készítettünk egy „Montmilch” kiválásról, amikor a fényképezőgépben lévő akkumulátor garnitúra lemerült. Nem baj, gondoltam, hiszen van nálam még két garnitúra teljesen feltöltött akkumulátor és egy garnitúra alig használt lítium elem.

Valamilyen különös okból kifolyólag azonban a fényképezőgép nem indult újra, hiába csereberéltem benne az akkukat, elemeket, semmi eredmény. No, ilyen még nem történt velem, itt nem csak a tartalék, de a tartalék tartaléka sem segített. Ekkor jegyezte meg a Szilárd, hogy vannak olyan részei a barlangnak, amikről nem szoktak a képek sikerülni, nekem pedig eszembe jutottak a kövek, melyeket csak úgy átdobáltunk a kőrakás túloldalára…

Persze ha már eddig elmásztunk, a csapat úgy döntött, hogy menjünk végig a tervezett útvonalon, legalább megnézzük, hogy másnap mit lenne érdemes fotózni. Vezetőnknek szerencsére támadt egy mentő ötlete: ha fotózni nem is tudunk, de legalább videózzunk a nála lévő telefonnal.

A Vetődéses-teremből a Libero-aknán és a Bál-termen keresztül jutottunk el a Gyönyörök termébe, ahol látványos cseppkőképződményekben gyönyörködhettünk, és eldöntöttük, hogy a másnapra tervezett útvonal helyett ugyanezt az utat fogjuk bejárni és végig fotózni.

A történethez hozzátartozik még, hogy vettem egy garnitúra új akkumulátort, valamint két garnitúra lítium elemet, hogy másnapra biztosan működjön a technika.

Amikor hazaértem, újra végig próbáltam a fényképezőgépben, a barlangba magammal vitt tartalék akkukat és az elemeket. Mindegyik garnitúrával működött a gép… Hmm… Elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy ártani biztosan nem fog, ha másnap én is teszek arra a kőrakásra egy-két követ.

Résztvevők: John Szilárd (túravezető), Gazdag Angéla, Horváth Melitta, Jékey Zsuzsanna, Lenner Tamás, Pardi Melinda, Sárdy Julianna, Skrut Ilona, Varga Adél és Sinka Gábor (fotós)

III. túra

2015.10.28-án reggel az előző napi történetből okulva, és minden eshetőségre felkészülve, vittem magammal két bazalt követ, hogy azokat a kőrakásra helyezzem, persze ezen felül vittem a vadonatúj elemeket és akkukat, meg a régieket is feltöltve, és már az utazás alatt is a pulóver alatt egy tasakban tárolva, nehogy a hideg miatt lemerüljenek.

Azokat a szakaszokat, amikről már az előző napon sikerült jó fotókat készíteni gyorsan leküzdöttük, és 50 perccel a beszállás után már a Libero-aknában kattogott a fényképezőgép és villogtak a lámpák. Ebben a teremben már érzi az ember, hogy milyen gigászi erők hatottak a sziklákra, mikor a tektonikus mozgások következtében kialakult a barlangrendszer. A nálunk lévő lámpák (16 db) összes fénye (kb. 1600 lumen) is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az akna legtávolabbi részeit sikerüljön megvilágítanunk. Nagyjából 1 óra alatt, 50 képet készítettünk, amiből mondjuk 4-5 lett valóban használható. Ezután már nem sok volt hátra a túrából, „csak” a Bál-terem és a Gyönyörök-terme. Ebben a két teremben ismét kísérleteztünk legalább 1 órát a megfelelő megvilágítással, mire sikerült pár jó fotót is készíteni.

Innen a már bejárt útvonalon indultunk ki a barlangból, persze útközben azért készültek még fotók a Libero-aknáról és a Bársony-terem cseppköveiről is. A Sípályánál jártunk, amikor Szilárd felvetette, hogy azért meg kellene néznünk a Csúszdát és a Kis-travit is, ha már itt vagyunk. A csapat gyorsan eldöntötte, hogy ez még vállalható, így mentünk is a Csúszdára

Nem véletlenül ez a neve. A közel 45°-os dőlésű agyagos lejtőn csak a beépített kötél és létra segítségével tudtunk biztonságosan közlekedni. A Csúszda alsó végében várt ránk a Kis-travi nevű hasadék, ahol a hátunkat az egyik, kezeinket és lábainkat pedig a szemben lévő falnak támasztva lehetett volna tovább haladni, vagyis traverzálni, travizni. Tekintettel arra, hogy a csapat ekkor már több mint 6 órája volt a barlangban és mindenki elfáradt, közös megegyezéssel arra a döntésre jutottunk, hogy ezeket a részeket egy későbbi alkalommal fogjuk bejárni és fotózni.

Ja és egy fontos momentum: összesen egyszer kellett akkumulátor garnitúrát cserélni a fényképezőgépben. Ki tudja, mi segített? A kövek, vagy a melegen tartott akkuk? Végül is mindegy, a lényeg, hogy sikerült sok jó fotót készítenünk!

Résztvevők: John Szilárd (túravezető), Mészárosné Hardi Ágnes (túravezető), Döbröntei Máté, Gazdag Angéla, Lenner Tamás, Merse Dóra, Sárdy Julianna, Gábor Bianka, és Sinka Gábor (fotós)


Végezetül egy kis statisztika:
A 3 fotózással töltött napon összesen 19 órát töltöttünk a föld alatt, és 320 képet készítettünk, melyek közül kb. 30 az, ami tényleg jól sikerült.

Üzenet a fotósnak és a túravezetőnek:
Különleges munka és izgalmas élmény volt mindannyiunk számára! Köszönjük a türelmet, a figyelmet és a lehetőséget, hogy részt vehettünk ebben az egyedülálló kalandban. Ezúton szeretnénk gratulálni a föld alatt eltöltött majdnem 20 órához, amelyet „kibírtatok” ennyi nő társaságában!  

Kapcsolódó látogatóhelyek

Kapcsolódó tájegységek