A mi pumink, Konkoly

A Földművelésügyi Minisztérium által kidolgozott, a nemzeti kutyafajtáink állami génbanki fenntartási programja keretében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a pumi – őshonos magyar – kutyafajtáért felel. A program megvalósításának egyik lépéseként Zalaegerszegre került Árkosligeti Kócos Konkoly, fakó pumi kan kölyökkutya.

„Meghalt a béres, oda a béres.
Nincs, ki mondja az ökörnek, haj, helyre Rendes.
Meghalt a gulyás, oda a gulyás.
Nincs ki mondja a tehénnek, hajrá te Villás.
Meghalt a juhász, oda a juhász.
Nincs ki mondja a Puminak, tereld a falkát.”
(somogyi népdal)

A puli- és a mudikutatók nehezen egyeznek meg abban, hogy milyen volt, illetve melyik volt a legősibb magyar terelő pásztorkutya. Abban viszont egyetértenek mindhárom magyar terelőkutya-fajta szeretői, hogy a pumi kialakulására legnagyobb hatással az az időszak volt, amikor a könnyűipar fejlődését kiszolgálva Franciaországból és Németországból merinói juhokat hoztak Magyarországra. A juhokat azidőtájt „lábon” hajtották át fél Európán. Ekkor az ősi magyar terelőkutyák francia terrierekkel, illetve német és németalföldi spiccjellegű kutyákkal keveredtek. Az előbbi a pumi, az utóbbi a mudi kialakulására volt hatással. A pumi név legvalószínűbb eredetében is ez jelenik meg: puli miskulancia (keverék). A végeredmény egy, a pulinál rövidebb, „keményebb” szőrű, igen élénk vérmérsékletű, „rámenősebb”, „fogósabb”, ugyanakkor a puli természetes intelligenciáját megőrző terelőkutya-fajta lett. Mivel a pásztorok nem a megjelenést értékelték, hanem a kutya munkavégzését, temperamentumát, megbízhatóságát és hűségét, és mert az újonnan megjelenő fajtában ezeket maximális mértékben megtalálták, egy idő után tudatosan szelektáltak az ilyen jegyeket magukon viselő egyedek között.

A pumi „hatalmas ésszel megáldott vérbeli bohóc”. Betegségekkel szemben ellenálló fajta, forrófejű, de jó idegrendszerű, kitartó, fáradhatatlan, szenvedélyes, tüzes karakter. Végtelen nagy önbizalommal rendelkezik, bátor, rámenős, szinte oroszlánnak képzeli magát. A pumi „beszélős fajta”, mindenről van véleménye, és ezt ki is nyilvánítja. Egygazdás kutya, de a család valamennyi tagját elfogadja. Ismeretlenekkel bizalmatlan. Nehéz megsérteni, és könnyen megbocsájt. Gyorsan tanul. Nagyon erős benne a dominanciára való hajlam – a behódolás számára ismeretlen fogalom.

A pumi elsősorban terelőkutya, állandóan a nyáj körül mozog, és azt csaholással, csipkelődéssel tartja kordában. A jó terelőkutya csak tekintélye megőrzése végett csipdes, de akkor is csak úgy, hogy kárt a jószágban ne okozzon. Kitűnő házőrző, jelzőkutya. Jó sportkutya.

Konkoly már az „iskolagyepet” koptatja: https://youtu.be/y88GVY0Hpc0.

Csiszár Viktor (BfNPI, - Természetvédelmi Őrszolgálat)

Felhasznált irodalom: Mészáros M., Länger Gy., Szabó Zs. (2005): Puli Pumi Mudi, Elek és Társa Könyvkiadó, Budapest

Galéria